|
 |
|
|
|
|
más
Őszinte törődést, szerelmet, odaadást
Feltétel nélkül, önmagamért szeretsz
S nem félek már attól, hogy egyszer elfeledsz
Igaz szerelmet találtam melletted
Lelkem visszatért belém, s ezt neked köszönhetem
Ha veled vagyok, ragyogok és újra önmagam leszek
Nem érzem többé, hogy a nagyvilágban elveszek
Megszenvedtünk egymásért, ha |
| 2024-04-06 21:15:24 |
|
|
|
|
|
|
minden az enyészeté.
-, csendesebb édes vizű tavakra, szelíd folyók békéjére vágytam. Szikrázó napsütésre, árnyas patakpartokra. Régóta bennem szunnyadó ösztönöknek engedve húztam fel lelkem zsilipjeit, árbocaim vitorláit. Írni kezdtem. Verseket. Csak úgy, mint régen ifjúkoromban. Ösztönösen. Először megnyugvással töltött el, majd lassan igazi örömforrássá vált, és beágyazódo |
| 2024-01-27 19:45:15 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
úgy búsultam.
Kezem fejemre csatoltam,
S én magamot úgy sirattam.
Idegen földre siettem,
Mert hazámban nem élhettem.
Idegen föld, idegen föld,
Mind megetted a lelkemet.
Székely nép ! Itt hulott őseidnek vére,
Kiket zsarnok önkény bosszus kara ére.
Midőn alkotmányos szabadságod védték,
Szörnyűkép oltá ki sok ártalan éltét. |
| 2024-01-07 21:53:18 |
|
|
|
|
|
|
lett belőle.
Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:
- Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?
Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett má |
| 2023-12-21 21:30:33 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyújt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,| |
| 2023-12-13 00:41:55 |
|
|
|
|
|
|
kispatakban
tisztára mosnám szívemet.
Hallgatnám mesédet,
s csak nézném kristályként csillogó szemed...
megfognám két kezed, s azzal cirógatnám...
megtépázott lelkemet.
De mindhiába...!
álmodni én már nem tudok,
csak kutatok a sok kacat között,
amit az életem rám rakott.
Találok sok színes, tarka rongyot, |
| 2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
|
|
Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyújt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat |
| 2023-12-01 19:39:04 |
|
|
|
|
|
|
aki innen elszakadt
S a lelkét most e drága őszbe ejti.
S itt van, - mert a világot elfelejti.Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod?
Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait.
Talán viharok szünetje csupán
E |
| 2023-11-29 23:50:02 |
|
|
|
|
|
|
https://s9.images.www.tvn.hu/2018/05/15/20/58/www.tvn.hu_97669d63978f5666c25 33430bcefa20e.png [/kep]A REMÉNYHEZ"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"
Eszembe jutottál,
Te lelkem megmentője,
Magányos szívem
Dalra ébresztője.
Hittem benne,
Mikor hozzám értél |
| 2023-11-17 21:00:55 |
|
|
|
|
|
|
alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek, |
| 2023-11-13 21:30:43 |
|
|
|
|
|
|
már.Shakespeare: LXXV. SZONETT Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, e |
| 2023-11-10 21:30:31 |
|
|
|
|
|
|
ÁLMODÍzes csókjaid forrása én vagyok,
a gyönyört szomjazó őrült angyalod,
számodra a megtestesült ördög,
kivel vásárra viszed a bőröd.
Hozzád kötözöm lelkem, megigézlek,
szép reményét keltem szenvedélyemnek,
én vagyok kit megszerethetsz hamar,
belőled kér, s a legtöbbet akar.
Simogató ajkaid izzó parazsát,
|
| 2023-10-26 21:45:32 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gebhardt Nóra, Balázs Sándor, Nagy Ilona, Reményik Sándor, Piszár Éva, Fonyó Tamás, falevél lehull, nagyvilágban elveszek, este szokása, másnapi cipőkhöz, asszony ráállt, zengő kikelet, lelkét most, világot elfelejti, orkán őrült, óriás pihenteti, olyan nagy, égbe szálljon, vagy nekem, gyönyört szomjazó, megtestesült ördög, legtöbbet akar, szenvedélyemnek, megszenvedtünk, megszerethetsz, fönnmaradnánk, |
|
|
|
